„Amit leírsz, az megmarad.” Nagyanyám mondogatta ezt, valahányszor meglátta a kockás füzetet a konyhaasztalon. Nála még ceruzával ment, nálam golyóstollal, de a szokás ugyanaz maradt: ha egy vers megüt valahol, este lemásolom kézzel, betűről betűre. Kilenc éve csinálom így, mostanra három füzet telt meg, és a legelsőnek már a sarka is kopott.
A másolás lassú, és pont ezért jó. Gépelve átfut az ember a soron, kézzel viszont minden vesszőnél megáll. Tavasszal egy ötsoros strófánál vettem észre, hogy a költő ugyanazt a szót háromszor használja, csak mindig más raggal. Olvasva ez elsiklott mellettem, leírva viszont ordított. Kétszer is nekifutottam, mire elhittem, hogy tényleg szándékos, és nem én nézem el. Azóta még jobban figyelek arra, mi kerül papírra és milyen sorrendben, mert a sorrend maga is jelent valamit.
Este a lámpa alatt, a tea mellett ez a fél óra a napom legcsendesebb része. Ha elrontok egy sort, nem húzom át, hanem újrakezdem az egész oldalt.
A füzethez ennek semmi köze, de tavasszal volt még valami, amit ugyanilyen figyelmesen, betűről betűre végig kellett olvasnom.
A feleségemmel kézzel fűzött jegyzetfüzeteket és papírárut készítünk, pár éve pedig céget csináltunk ebből. A székhely a lakásunk címe lett, mert akkor ez tűnt a legegyszerűbbnek. Aztán jöttek a hivatalos levelek, a postás délelőtt csöngetett, amikor senki nem volt otthon, a szomszéd vette át helyettünk, és néha hetekig ott ült a küldemény a fiókjában. A könyvelőnk mondta, hogy erre külön megoldás létezik, így jutottam el a grossoffice.hu oldalára. Nem sokkal korábban egy határidős értesítés két héttel a lejárta után került a kezembe, és akkor este nem tudtam elaludni, amikor pedig tavaly a lakást kiadtuk, végképp nem maradt hova érkezniük az iratoknak.
Addig azt hittem, hogy a székhelyszolgáltatás annyit jelent, hogy valaki pénzért kiadja a címét, és ennyi. Végigolvastam a leírásukat, és kiderült, hogy a cím csak a kezdet, sokkal profibb ez a világ és nagyon is bevett, amit csinálnak.
Kell hozzá befogadó nyilatkozat, kell az iratok rendezett őrzése, és kell valaki, aki a beérkező küldeményeket átveszi és kezeli. Nekem ez a rész tetszett meg igazán: nem egy postafiókot vettem, hanem azt, hogy a cég hivatalos ügyei egy helyen futnak össze, és nem a konyhaasztalon landolnak a többi papír között. Így lett nálunk a székhelyszolgáltatás nem plusz költség, hanem a nyugalom ára.
Olvasás közben azon kaptam magam, hogy ugyanúgy haladok végig a soraikon, mint a versekkel a füzetben. Kétszer futottam át a feltételeket, és a második körben vettem észre, mi az, ami tényleg benne van, és mi az, amit én képzeltem oda. Ez a lassú olvasás nálam már nem választás kérdése, hanem szokás, a hivatalos papíroknál pedig még többet ér, mint egy strófánál. Amit egyszer átfutsz, azt később kétszer fizeted meg.
A menet egyszerű volt. Felhívtam a megadott számot, kiküldtek egy adatbekérőt, azt visszaküldtem, és megkaptam a hozzájáruló nyilatkozatot. A szerződést viszont személyesen kellett aláírni, mégpedig kizárólag a Gross Office Kft. ötödik kerületi irodájában, a Ferenciek tere 2. földszintjén. Tíz perc volt az egész, és még kávéra is maradt idő utána. Bankkártyával fizettem ott helyben, és mire hazaértem, a papír már a táskámban lapult. Aki autóval indul, annak érdemes tudni, hogy a Franklin parkolóházat ajánlják a Reáltanoda utcában, mert a környéken délelőtt reménytelen a parkolás.
Két dolog lepett meg utólag. Az egyik, hogy a cégtáblát ők helyezik ki, külön díj nélkül, tehát ezzel nekem semmi dolgom nem akadt. A másik, hogy nem kell bejárnom az irodába, pedig erre készültem, és már azt számolgattam, mikor férne bele a hetembe. A budapesti székhelyszolgáltatás csomagunk 12+1 hónapra 54.900 Ft + áfa volt, a megállapodás pedig határozatlan idejű, vagyis lejáratkor nem kell újat kötni, csak a díjat rendezni a ciklus végén. Erről kétszer is szólnak előre, ami nálam, aki a határidőket rendszeresen elfelejti, komoly érv volt.
Azóta a hivatalos leveleink oda érkeznek, ahova valók, a lakás pedig újra csak lakás. A füzetem maradt a régi: este lámpa, tea, toll a papíron. Csak most már azt is tudom, hogy nemcsak a verssorokat érdemes figyelmesen leírni, hanem azt is, hol van bejegyezve a cégem. A grossoffice.hu ezt a részt levette a vállamról, én meg visszaültem a másoláshoz, ahol a legrosszabb, ami történhet, egy elrontott sor.