Aranybarna kör, amelyben a hiány a teljesség, porcukor-hó esik a reggelek vállára, és minden harapásnál gyerekkor csilingel, olajillatú vasárnapok és türelmetlen ujjak emléke keveredik a forrósággal, a közepén tátongó csend pedig azt suttogja, hogy nem kell mindent kitölteni ahhoz, hogy édes legyen az élet.
Ez egy újfajta gyakorlat: nekem sokat segít, hogy mindenről verset írok, ami érdekel. Azonban nem csak az evészet volt most az, ami felkeltette az érdeklődésemet
Versem ihletője valójában az automata fánksütő gép. Amikor először elkezdtem gondolkodni azon, hogy mivel lehetne kicsit kilépni a megszokott keretek közül, nem volt konkrét tervem. Csak azt tudtam, hogy valami olyat szeretnék, ami nem köt helyhez, nem igényel állandó jelenlétet, mégis kézzelfogható eredményt ad. Így futottam bele a fanksuto.hu oldalba a neten.
Eleinte csak figyeltem körbe egy rendezvényen. Megnéztem, melyik standnál állnak meg az emberek, hol van folyamatos mozgás. Feltűnt, hogy a frissen készülő ételek mindig vonzzák a tekintetet. Az automata fánksütő gép pontosan ilyen volt.
Ami igazán meglepett, az az automatizáltság szintje volt. Azt hittem, hogy egy ilyen gép bonyolult, nehezen kezelhető, de a gyakorlatban ennek pont az ellenkezője derült ki. A folyamat logikus, átlátható, és hamar rutinná válik. Ez különösen fontos azoknak, akik nem konyhai háttérrel érkeznek.
Ahogy egyre többet olvastam és láttam, világossá vált, hogy nem egyetlen gépről van szó, hanem többféle megoldásról. Különböző kapacitású, eltérő igényekhez igazított eszközök léteznek, attól függően, hogy valaki kisebb eseményekben vagy nagyobb forgalomban gondolkodik.
A személyes benyomásaim alapján az egész rendszer legnagyobb előnye az, hogy nem hagy magadra. Nem csak egy eszközt kapsz, hanem útmutatást is, ami segít eligazodni ebben a világban. Ez sok bizonytalanságot levesz az ember válláról.
