A versírás nálam nem a toll felvételével kezdődik, hanem egy képpel, ami megragad. Lehet egy falevél a járdán, egy idegen arca a villamoson, vagy egy szó, ami visszajön esténként, és nem hagy nyugodni. A jó vers nem az íróasztalon születik, hanem valahol máshol — az utcán, a kávézóban, a vonaton — és az ember csak leírja, amit a világ diktál. Az utóbbi hónapokban viszont a világ nem diktált semmit. A képek elfogytak, a szavak elkoptak, és az üres lap az íróasztalon nem a lehetőség jelképe volt, hanem a vád: mit csináltál egész nap, hogy nincs egyetlen sor sem? Az írói blokk nem betegség, hanem csönd, és a csönd néha fullasztó. Három hónapja nem írtam le egyetlen sort sem, ami megütötte volna a mércét, amit magamnak felállítottam, és a barátaim már kérdezgették, mi történt az Instagram versekkel, amik korábban hetente jöttek.
A barátom hívott a Balatonra, és azt mondta, gyere, nem gondolkodni, hanem levegőzni. Nem volt benne semmi költői, csak két barát és egy szabad hétvége. A BalatonPRO-nál foglaltunk egy háromórás vitorlás kirándulást Siófokon, mert a barátom már járt náluk korábban, és azt az egyetlen mondatot mondta róluk: a vízen más az idő. A balatoni hajókirándulás nekünk nem szórakozás volt, hanem menekülés az üres laptól, és utólag kiderült, hogy pont oda menekültünk, ahol a lap megtelik. A foglalás egyszerű volt — a BalatonPRO ügyfélszolgálata a hét minden napján elérhető, és másnap reggel már a kikötőben álltunk.
Az indulás és a fedélzet
A siófoki vitorlás kikötőben, a Vitorlás utca tizenhatban a kapitány fogadott minket. A hajó egy Bavaria harminchárom Easy volt, kisebb társaságoknak tökéletes méret, és a fedélzet gondozott fája meleg volt a napon. A kapitány megmutatta a kötélzetet, elmondta a szabályokat, és öt perc alatt a vízen voltunk. A kikötő hangjai — a kötélzet csattogása, a motor berregése, az emberek beszélgetése — lassan elhaltak, ahogy a hajó kiért a nyílt vízre.
Amikor a vitorla megtelt széllel, az a pillanat az volt, amire hónapok óta vártam — egy kép, ami megragadt, és nem engedett el. A szél nem egyenletes, hanem szaggatott, mint egy rossz metrum, ami mégis működik, mert a hajó megtalálja benne a ritmust. A Balaton felszíne nem sima, hanem gyűrt, mint egy papír, amire valaki írt, majd összegyűrte, és mégis olvasható. A hullámok ritmusa nem jambikus, nem trochaikus, hanem valami saját — a víz verse, amit nem emberi kéz írt, de az emberi fül felismeri benne a szabályszerűséget. A kapitány kevés szóval irányított, és a csönd az volt, amiben a szavak visszajöttek, egyenként, mint a hullámok, amelyek a hajó oldalát verték.
A vers, ami jött
A barátom a hajó orrában ült és a vizet figyelte. Én a fedélzet közepén álltam, a kötélzet mellett, és a szél a hajamba fújt, és a szavak visszajöttek. Nem egyszerre és nem teljesen, hanem töredékekben, mint a hullámok, amelyek soha nem érkeznek ugyanabban a formában. A vers, ami azon a délutánon megszületett a fejemben, a mozgásról szólt — nem a Balatonról konkrétan, hanem arról a fajta mozgásról, amit a hajó csinál: előre, hátra, jobbra, balra, és mégis mindig halad. A kapitány közben mesélt a flottáról, és a BalatonPRO tíz saját hajóval dolgozik, huszonhét és negyvenöt láb közötti méretben, Bavaria, Jeanneau, Elan és Hanse márkájú hajókkal. A legnagyobb hajó húsz fős, és csapatépítő programokra is alkalmas, tíz-ötszáz fős rendezvényekre.
A balatoni hajókirándulás nekünk háromórás túra volt, és abban a három órában az üres lap megtelt. Nem a hajón írtam le a sort, hanem este, a szálláson, de a szavak a fedélzeten születtek, ott, ahol a szél és a víz diktált, és az ember csak hallgatott és megjegyezte. A barátom nem kérdezett, mert ismeri a tekintetemet, amikor a szavak jönnek — elhallgatok, a szemem egy pontba réved, és az arcomon az a fajta koncentráció van, amit a versírás hoz.
Az este a kikötőben
A BalatonPRO Hullám Teraszán ültünk utána, a siófoki kikötőben, a Balaton-parton, panorámával a vízre. A naplemente a Balatonon olyan színeket hozott, amiket a szavak csak megközelíteni tudnak, de visszaadni soha — és ez a felismerés maga is egy verssor volt, amit később leírtam.
A BalatonPRO nemcsak Siófokon érhető el — Balatonfüred, Tihany és Fonyód is indulási pont. A fizetés rugalmas volt, előleg utalással, a maradék helyszínen kártyával. A barátom azt mondta, nekem a Balaton az, ami másnak az erdő: a hely, ahol az ember megtalálja, amit elveszített. Igazat adtam neki, mert a vers, amit azon az estén leírtam, az első volt hónapok óta, ami nem erőltetett volt, hanem érkezett — mint a szél a vitorlába. A BalatonPRO fedélzetén a költészet nem az ember fejéből jön, hanem a vízből, és az ember csak tartja a kezét, mint a vitorla a szelet, és hagyja, hogy a Balaton diktáljon.